A majmok és én [antikvár]

Ha a csimpánzok szemébe nézünk, nem kérdéses többé, hogy ők a legközelebbi rokonaink. Mégis mostohán bánunk velük, vadászunk rájuk, elvesszük szülőföldjüket, az őserdőt, a cirkuszok poklában saját magunk szánalmas karikatúrájaként mutogatjuk szellemileg és olykor testileg megnyomorított egyedeiket, és évente tízezrével áldozzuk fel őket, úgymond, a tudomány oltárán. Egy maroknyi ember mégis e kisemmizett rokonok megmentésén munkálkodik. Megpróbálják a már-már lehetetlen, a rabságban tartott csimpánzokat igyekeznek visszaszoktatni a Természetbe. E fáradságos munkában vesz részt a könyv szerzője, Aczél Pál, aki bölcs humorral megírt élményeit e kötetben teszi közkinccsé. A könyv lapjain megmutatkoznak a gondjára bízott csimpánzok, az európai ember számára néha érthetetlenül viselkedő őslakosok és az őserdő, amely otthont ad, illetve mindinkább csak otthont adott az embereknek és a csimpánzoknak egyaránt.