A mészárlás tengere [antikvár]

Részlet a könyvből: Az S. S. Blommersdyk rozsdás acéllemezekből gyártott Liberty típusú hajó volt, amelyet egy háborús hajógyárban nagyjából hajó alakúra hegesztettek össze. A hajó 1945 szeptember közepén Antwerpenből indult el Kanada felé. A közelmúlt háború emlékeit szállította egy kanadai hadimúzeum számára. A szomorú rakomány gondozásával engem bíztak meg. Huszonnégy éves veteránként hazafelé indultam, azzal a szilárd elhatározással, hogy a mögöttem levő háborús esztendőket elfelejtem, és visszatalálok az élő világ nyugalmat, vigaszt nyújtó környezetébe, ahol még énekelnek a madarak; ahol kis és nagy termetű élőlények járják az erdőket, úsznak a csendes tengervízben. A hajó lassan haladt az őszi óceánon. Mint egyetlen utas, sok időmet a hajóhídon töltöttem, ahová a hajó idős kapitánya hívott meg. DeWitt kapitányt rendkívül érdekelték a vizek világában lakó állatok, és amikor rájött, hogy az érdeklődési körünk közös, kitalált egy játékot. A híd két ellenkező végén állva, órákon át távcsővel szemlélődtünk azon versengve, hogy melyikünk vesz észre előbb egy bálnát, delfint vagy madarat. Az éles szemű idős kapitány gyakran csúffá tette fiatal vendégét. A La Manche-csatornából kifelé haladva, a kapitány a negyedik napon hirtelen megparancsolta a kormányosnak, hogy gyorsan váltson irányt bal felé, majd így szólt hozzám: "Ott fújtat! Egy óriás ámbráscet!" Lenyűgözve figyeltem, amint lassan elvonultunk a szétszóródott ámbráscetek között. A cetek a víz felszínén úsztak, a jelenlétüket a horizont széles vonalán vízsugarak jelezték. Egy óra hosszat tartózkodtunk közöttük, és a kapitány csak vonakodva adta ki a parancsot a kormányosnak, hogy a hajó vegye fel ismét a nyugati irányt.