A Nyugati-szigethegység élővilágáról [antikvár]

Részlet:BEVEZETÉS1967 nyarán történt. Jan Futák, a szlovák akadémia pozsonyi növényföldrajzi intézetének vezetője látogatott el hazánkba. Vendégünkkel fennálló régebbi ismeretségünk alapján és egyéb meggondolásokból E. Pop akadémikus kétnapos terepe-zés idejére rám bízta vendégünk vezetését. A kisbányai menedékházban szálltunk meg. Első nap a Buszkát és Öreghavas növényvilágát csemegéltük, a másodikon a Vád völgyén túl, a runki kaszálók virágpompájában, majd a Szkerice-Bélavár sziklagyepeinek növényritkaságaiban gyönyörködtünk. Szép, napsütéses idő volt. A Szkerice keleti részén, egyik lapos, erdős-gyepes tetőn megálltunk; a bizar alakú mészkőszirtek, csipkés élek, függőleges sziklafalak fehér ragyogással csillogva fürödtek a déli napsütésben. Alattunk a majdnem 700 m-es mélységben a völgy sziklagyepei, rétjei, erdei a zöld bámulatos árnyalatgazdagságában pompáztak. Vendégünk megállt, s mintha megfeledkezett volna arról, hogy nincs egyedül, háttal a társaságnak önfeledten szemlélte a napfényes tájat. Aztán hirtelen felém fordulva, szeméből és arcáról feledhetetlen élményöröm sugárzott, és szívre tett kézzel lényegében az alábbiakat mondta: Kedves kolléga, én jó hazafi vagyok, és őszintén szólva kissé dicsekedve szeretem hazám gyönyörű tájait a hozzánk ellátogató idegen kollégáknak bemutatni, de bevallom, nekünk sajnos ilyen kincsünk nincs!" Hát igen! Ez a mi Szigethegységünk! Alhavasi gyepek és borókások borította 1800 m-t meghaladó széles, lapos hegyhátak, hatalmas kiterjedésű komor fenyvesekkel, hangulatos zöld lombú bükkösökkel borított meredek lejtők, tiszta vizű csobogó patakok, ámulatba ejtő karsztjelenségekben rendkívül gazdag, lélegzetelállító szépségű mészkősziklák csodás szövedékének együttese. Altalaját, kőzeteit, főleg az utóbbi félmilliárd év alatt működő, gigantikus méretű földkérget építő-alakító geológiai erők hoz-5