A természet aviatikusai [antikvár]

Honnan merítette tartalmát ez a könyv? ... Nem máshonnan, mint magából a szabad természetből. Kifogyhatatlan csodái ontják a tartalmat, az anyagot és az ismereteket. Gazdag és egyúttal nyitott kincseskamra ez, mindenki megszedheti magát belőle. Feltárja szépségeit, értékeit bárki előtt, ha nem rest értük lehajolni... E könyv írója is csak ezt tette. Lehajolt, felszedte és ezután írásba foglalta azt, amit a természet megmutatott és elbeszélt neki... A nagy természet végtelen, változó csodái mindig lenyűgözőek. őszinte barátainak szívét, lelkét észrevétlenül veri bilincsekbe. Akit megfogott, nem bír, de nem is tud többé szabadulni. Örökre eljegyezte magát vele. A rajongót vágyak formájában ejti foglyul, ambíciókat ébreszt, tettekre sarkal és lankadatlan munkára serkent, de mindig az alkotás vagy művészet jegyében. Magába szívja a természet örök tevékenységét, ahol végeszakadatlan az alkotás, az átalakulás. Megérti hangtalan parancsszavát, hogy maga is szüntelen tettekre vágyakozzék. Itt és így született az ember repülési vágya is: vele az a törekvés, amely évezredeken át menthetetlenül erre a gigantikus küzdelemre kényszerítette. Látta a legszabadabb és legnagyszerűbb mozgásnak, a repülésnek milliónyi típusát, formáját. Látta a rovarokat, madarakat kecses, vonzó légitornáikkal, hogy előbb irigykedve szemlélje, azután leküzdhetetlen vágya támadjon utánzásukra.