Az állatok viselkedéséről [antikvár]

Az állatok viselkedése iránti érdeklődés már a 20. század eleje óta mind fokozottabb mértékben foglalkoztatja a biológusokat, lélektanosokat, filozófusokat, irodalmárokat és természetbarátokat. Ez az érdeklődés az utolsó évtizedekben még látványosabban megnövekedett. A viselkedés tudománya egyre több tudományban veszi árt a kiemelkedően fontos, sőt a főfogalom szerepét. Már-már a tudományok osztályozásának egy szempontjává vált: egyesek szerint vannak külön ,,viselkedési tudományok", ahová a lélektanon kívül az embertant (antropológia), a társadalomtudományt (szociológia), a néprajzot (etnológia), sőt néha még a történelmi tudományokat is besorolják. Ennek a szerteágazó viselkedéstudománynak van azonban egy nagyon régi és szűkebb változata, amely eddig szerényen meghúzódott az állattani szakkönyvekben és leírásokban. Az állatokat tanulmányozók azon túl, hogy a különböző szervezetek alaktani, testszerkezeti és élettani tulajdonságait rögzítették, elemezték és fejlődéstörténetileg értelmezték, gondosan megfigyel ék az állatok viselkedésformáit is, például azt, hogy hogyan változtatják időszakonként életszínterüket, hogyan szerzik meg táplálékukat, milyen helyváltoztatási műveletekkel közlekednek, hogyan vándorolnak és vonulnak, hogyan bonyolítják le ivari funkcióikat, hogyan gondozzák ivadékaikat, és hasonlókat. Az állattannak ez a területe, tanulmányozási tárgya természete folytán már korábban is némileg elkülönült és külön nevet kapott: a viselkedés összehasonlító tudománya vagy etológia nevet.