Az élő világ csodái [antikvár]

Részlet a könyvből:Csodagyerekek A koraérettség nem olyan ritka eset, mint általában gondolják. Az eset különössége dönti el, hogy csodának számítjuk-e? A korán mutatkozó képességeknek bámulatos jelensége volt az a Heineken Keresztély Henrik nevű lübecki csodagyerek, aki 1721 február 6-án született. A gyermek már tízhónapos korában ismerte környezetének tárgyait és meg tudta nevezni őket. Tanítójának vezetése mellett már egyéves kora előtt megismerte Mózes öt könyvének főbb részleteit s tizenöthónapos korában már a világtörténelem tanulmányozásába fogott. Még hároméves se volt, mikor már ismerte a dán történelmet, nemsokára megtanult latinul és franciául beszélni, de már öt éves korában meghalt, mert az ilyen erőltetett szellemi munka hamarosan elfogyasztotta az erőit. Ennek a bámulatos képességekkel megáldott szerencsétlen gyereknek méltó társa az a Baratier Fülöp János nevű fiú, aki 1721-ben Schwabachban született. Apja, aki francia lelkész volt, már kétéves korában oktatni kezdte a gyereket és pedig először francia nyelvre. Miután a gyerek ugyanígy megtanult németül, latinul, görögül, héberül és más keleti nyelveket, valamint tanulmányozta a filozófiát, matematikát és az egyházatyákat, tizenhárom éves korában egy elleniratot írt Krel könyvére, aki tagadta Krisztus istenségét. 1735-ben, tehát 14 éves korában a hallei tanárok rávették, hogy fogadja el a magiszteri méltóságot. Ezután a fiatal Baratier négy éven át jogot tanult, de 1740-ben csontvelőgyulladásnak esett áldozatul.