Én és a kutyám [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Sohasem fogjuk megtudni, hogyan szegődött először az ember mellé a kutya. Az első háziasított ebek farkasforma ragadozók lehettek, amelyek előszeretettel látogatták az ősember települései melletti szemétdombokat valahol a Közel-Keleten. Lehet, hogy a Homo sapiens eleinte vadászott a kutyára és megette a húsát, aztán gondolt egyet, s hazavitte és fölnevelte a kutyakölyköket, mert rájött, hogy számos tevékenységében jó hasznukat veheti. Akárhogy történt is a váratlan egymásra találás, ember és kutya viszonya hamarosan szorosra fonódott, s bár a kutya háziasítása nem szabott új irányt a történelemnek, mint a lóé, az emberi társadalmak mindennapi életére és a kultúrájára egyszer s mindenkorra rányomta bélyegét. Az Én és a kutyám nélkülözhetetlen kézikönyv minden - gyakorló vagy reménybeli - kutyatulajdonosnak, de hasznos munkaeszköz a tenyésztő számára is. A nemzetközi hírű állatorvos szerző nem egyszerűen "használati utasítást" ad négylábú kedvenceinkhez: mondandójának alfája és ómegája, hogy a kutyának létszükséglet az ember, de az embernek is ritkán akad hűségesebb kísérője, megértőbb barátja, mint az okosan nevelt és szeretettel gondozott kutya.