Hazafelé szállnak a gólyák [antikvár]

Részlet: "1961-ben ismertem meg Mészáros Györgyöt, a kecskeméti Katona József Gimnázium legendás tanára, Gyurka bácsi barátja és jóakarója, Urbán Sándor közvetítésével, aki ismerte barátja súlyos, ma már valószínűleg eredményesen kezelhető asztmatikus betegségét, rendíthetetlen természetszeretét. Tudta, Gyurka bácsinak terepi útjain jól jönne egy lelkes diákcsapat, vagy valaki, aki cipelhetné emberfeletti hátizsákját és segédkezne a madara gyűrűzésénél. Jó érzékkel összeállított hát egy néhány fős "segélycsapatot", a madarak és a természet titkaira kíváncsi tanítványaiból. Mészáros György hivatalnok ember volt, városházi tisztviselő. Ahonnan - mai szóval élve - kényszernyugdíjazták, igen csekély nyugdíjjal. Mindent megpróbált, hogy pár fillért keressen. Ahogy a jószívű, természetszerető, egy kicsit álmodozó emberek, így ő is mindig látott valamiben fantáziát. Akkor jött be a nutria. Óriási beruházással Táncsics utcai házában nutria telepet épített. Ám a bőrök eladhatatlanul a nyakán maradtak. Veszteség sok, haszon pedig semmi. Urbán tanár úr - akit mi diáknyelven csak Satyaként emlegettünk, s tisztelettel emlegetünk ma is - ismét segítségére sietett. Hogy pár fillért el tudjon számolni, alkalmazta a gimnáziumba, mint szakvezető természettanárt.