Rendszeres állattan I. [antikvár]

A földünket benépesítő állatvilág egyes képviselői a fejlettségnek, vagyis a szervezetbeli tökéletességnek nagyon különböző fokán állanak. Az a tudományág, mely ez alakok sokaságáról és változatosságáról áttekintést igyekszik nyújtani, az állatrendszertan. Az állatrendszertan fogalma igen lényeges változáson ment át, mióta az állattan mint komoly tudomány elfoglalta helyét a természettudományok sorában. Feladatának eleinte pusztán azt tartották, hogy ismeretet nyújtson az állatok szinte kimeríthetetlen alakgazdagságáról, az alakokat lehetőleg könnyen felismerhető bélyegek szerint jellemezze, névvel megjelölje, s a bélyegek hasonlósága vagy különbözősége szerint bizonyos fokozatos csoportokba, kategóriákba ossza. Ma, mikor tudjuk, hogy az állatok egyes csoportjai egymásból jöttek létre fokozatos - előre haladó, vagy fejlődő, avagy a megelőző fejlődést követő hátrafelé irányuló, vagyis hanyatló - átalakulás utján, az állatrendszertan feladatát is másképpen jelöljük meg. Mivel az állatok egymástól származtak, rokonságban vannak egymással, s a mai állatrendszertannak e, természetszerűleg közelebbi vagy távolabbi rokonság kifejezőjének kell lennie. Hogy a rokonsági kapcsolatot fel tudjuk tüntetni, az állatformákat, miként már az első rendszerezők is tették, bizonyos kategóriákba, kell foglalni, először a legközelebbi rokonokat kisebbekbe, majd fokozatosan a kisebbeket egyre nagyobbakba. Az egység, a legkisebb kategória a szokásos megjelölés szerint a "faj", a rokonfajok csoportja a "nem", a nemeké a "család", a családoké a "rend", s a törzsek együttvéve alkotják az állatországot. A rokonsági kapcsolat biztosan csak az állat egész szervezetének, anatómiájának, fejlődésének és életviszonyainak teljes ismerete alapján állapítható meg. Míg így egyrészt a rendszertan lényege szerint magában foglalja az állatokról való ismereteink összességét, nem lehet sem tökéletes s annál kevésbé végleges. Tökéletességének gátja egyrészt ismereteink fogyatékossága, másrészt maga az a tény, hogy az állatcsoportok fokozatos fejlődés utján egymásból jöttek létre, minek következtében az egyes kategóriák határai is elmosódottak, többé vagy kevésbbé s azért megvonásuk is egyéni mérlegelés dolga. Tehát az a rendszer, melyet alább nyújtunk, csak a ma állatrendszere iparkodik lenni s képe iparkodik lenni annak a fejlődési folyamatnak, melyen az állatvilág átment, mig a legegyszerűbb szerkezetű állatokból a legtökéletesebbek is létrejöttek. De nem szabad felednünk azt sem, hogy az állatvilág nem egyetlen irányban fejlődött tovább, hanem különféle irányú sarjakat hajtott, az egyre terjeszkedő fa módjára. A csoportok kapcsolata egészen szemléltethető módon épen azért csak az u. n. törzs-fák segítségével lehetséges, irásban ellenben, hol csak az egymás után való sorolás lehetősége áll rendelkezésünkre, a kép szükségképen elmosódott, melynek hiányait a kapcsolatokra való utalás igyekszik pótolni.