Szerelem az élők világában I-III. [antikvár]

Az élet két fő-fő mozgató rugója az éhség és a szerelem. Annak kielégítése, a táplálkozás szolgája az egyéni élet fentartását, mig a szerelemé a faj fentartását. Az első meglehetősen prózai dolog, körülötte nem szövődött poézis, nem szövődtek himes legendák. Tisztán élettani tények ismerték meg. Ám a szerelem - a hetedik égbe emeltetett. Oly magasra, hogy már-már feledésbe ment, hogy az is »emberi, nagyon is emberi« dolog. Sőt mai megismerésünk világosságánál azt kell mondani, hogy gyökerei épp oly mélyre nyulnak vissza az állatiságba, mint egész emberi mivoltunk.