Szerelem az élők világában I. (töredék) [antikvár]

Könyvem mindazokhoz fordul, akik tudnak értelmesen gondolkozni s elég bátrak ahoz, hogy maguk alkossák meg a maguk világnézetét. Szívós kovász a világ és csak az bir rajta keresztülhatolni, aki nem fél se ördögtől, se pokoltól. Természetes, hogy csak érett emberekre gondoltam. Érett pedig mindenki, aki csak egyszer is átélte a megnyilatkozás óráját, amikor feltört lelkéből a megismerés szomjúsága. Amikor belátta, hogy ez az egész kérész-élet minden hajszájával, minden csalódásával végtelenül észnélkül való valami, hacsak nem ad néki magasabb értelmet a megismerés, az a kis gyertyavég, aminek gondolkozás a neve, ami ebben a sötét zűrzavarban egyedüli segitő eszközünkül adatott. Aki a megismerést keresi, mez nélkül jár s csak egy a fedő köntöse: az igazság. De ehelyett acélos keménységgel megy neki egyetlen fénylő céljának s nem tántorithatja el félreértés. Az ilyennel megférek, minden egyéb emberrel szemernyit sem törődöm. Tényekből rótt alkotmányom gerendáit több-kevesebb szerencsével a modem élettani és zoológiai kutatás beláthatatlan térségein keresgéltem össze. De ahogy összeeszkábáltam őket, ami bölcsészeti jelentőséget adtam nekik, az egészen szubjektiv dolgom s magam viselem érte a felelősséget.