Szerelem az élők világában II. (töredék) [antikvár]

Részlet a kötetből:"Csak egyfajta, ősidőktől fogva küzködő emberiség van. Amije van, saját magából való. Egykoron ködfolt. nap, őssejt, féreg és hal volt. És most emberré lett, nem azért, mert olyannak teremtetett, hanem mert az ő óriási karja mindig többet meg többet ölelt körül, a ködfolthoz a napot, a napba az őssejtet, az őssejthez a férget s a féreghez a halat. S végre a legszélső évgyűrűből a legzöldebbet és utolsót, - amit te embernek nevezel. Minden, ami csak keresztültombol itt rajtad, mint őrült szerelmi ellenmondás, - ha csak meg tudod találni, mindenben fölzug egy mélységes, komor, ünnepi dal. Békedallam. Egész a mélyből tör elő. Csak zsong, csak bong. Történet az, ami itt lenn hangzik. A te világtörténeted."