A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai [antikvár]

Magyarország területe hozzáférhető felső kérgének legnagyobb tömegű képződményeiről, egyben szénhidrogéntelepeink legnagyobb részének tárolójáról vagy fedőjéről, a pannon képződményekről adunk közre itt egy részben monográfia jellegűen feldolgozott tanulmánysorozatot. Hét tanulmány szerzői, kitűnő hazai specialisták, igen különböző - őslénytani, rétegtani, ősföldrajzi, üledékes kőzettani, geokémiai és mélyfúrás-geofizikai - szempontból vizsgálják ezeket a képződményeket, függőlegesen és vízszintesen világviszonylatban is kivételes bőségű anyag alapján. Ilyen munkát csak mélyfúrásokkal nagy kiterjedésű, sűrűn átfúrt képződmények adatainak sokoldalú vizsgálata tesz lehetővé. Ez a könyv az eddigi pannon monográfiák nagy értékű alapvetései: az id. Lóczy Lajos által szerkesztett Balaton monográfia tanulmányai (1911), Sümeghy József monográfiája (1939), Vadász Elemér Magyarország földtana c. szintézisében adott összefoglalás (1960) óta hatalmasan gazdagodott anyagot tár a kutatók elé. Az előző művektől abban is különbözik, hogy rendkívül sokoldalú, részben újszerű kutatási irányzatok alapján világítja meg a hazai pannon képződményeket, a tisztán tudományos és az inkább gyakorlati jellegű adatok elválaszthatatlan egységében. Az újszerű problémafelvetések és a finom részletekre is kiterjedő elmélyült kritikai vizsgálatok értékét növeli, hogy egymás mellé helyezésük további kapcsolatokra hívja fel a figyelmet.