A szó elszáll, az írás... [antikvár]

Bevezetés Kedves Olvasó! Közösségben való létezésünk feltétele - függetlenül attól, hogy az a közösség a család, baráti társaság, vagy éppen a közös nyelv, kultúra adta sorsközösség: a nemzet - éppen egymás iránt viselt felelősségünk. Felelőssége a tettnek, a gondolatnak és bizony a kimondott, néha a felemelt szónak. Andrássy Péter líceumi tanár kollégám jelen kötete éppen szavait, megszólalásait gyűjti csokorba a tanári hivatás és elhívás legnemesebb hagyományai mentén: nem csupán újra megidézve az egykori gondolatokat, de sorba rendezve, egymással párbeszédben az olvasót, mint érdeklődő tanítványt egyetértésre, vagy vitára; gondolkodásra, de semmiképp sem a közönyös unott távolságtartásra késztetve. Az írásokat olvasván végig érezhetjük, hogy gondolatai minket is foglalkoztatnak épp, ezért gyakran következtetései válaszok lehetnek akár kétségeinkre is. A Kétségre, mely épp a közösségért felelősséget viselők szívében verhet gyökeret leginkább manapság: érdemes-e, lehet-e egyáltalán a közösségért felelősséget viselni. A könyv elolvasását követő megnyugtató, megerősítő válasz: igen! Végigtekintve a beszédekből, előadásokból készült írásokon, a témák és a műfajok sokasága tárul elénk; a vélemény szabadsága, mi több: bátorsága. Ha aktuális kérdésekről szól, biztosan épít érveiben a régi értékek talapzatára, ha pedig egykori - múltbéli - nagyokról, vagy személyes jó barátokról emlékezik a régiből merítve találja meg akár a legújabb leginkább mai kérdésekre adható hiteles válaszokat. A teremtett világ szeretete, tisztelete és a tiszta szó ereje kíséri a könyv írásait és kerül közelebb - a szerző jóvoltából - e könyv olvasóihoz. ró7//Ba/ázs i lííMj • V' i íí v i 1 ip .í?