A technológia helyzete és jövője [antikvár]

PROHÁSZKA JÁNOS fl íEchnológia jelEníDSÉgB És jEllEgzEíBs uonásai Minden társadalom legjellegzetesebb törekvése a létezését biztosító új egyedek születése, majd azok életének megőrzése, illetve az ehhez szükséges életfeltételek folyamatos fenntartása és javítása. Ennek nélkülözhetetlen feltétele a fennmaradásukhoz szükséges javak előteremtése, először gyűjtögetés, majd termelés útján. Az élőlények közül csupán az ember képes a termelésre. Korábban - az emberré válás idején - az ember gyűjtögetéssel gondoskodott a maga és az utódai létezéséhez szükséges javak előteremtéséről, késóljb - ahol módja nyílt - halászással és vadászással egészítette ki azt. A termelés csak ezt követően alakult ki az emberi történelem folyamán, mert ezzel tudta biztosítani az egyre biztonságosabb és kényelmesebb életfeltételeket, amelyeket elsősorban a termelési eljárások bővítésével és azok eredményességének növelésével a technológia teremtette és teremti meg. Franklin Benjámin úgy fogalmaz, hogy az ember „szerszámkészítő állat". E jellemzés szerint a terméknek az elkészítése (vagyis az előállítás, a termelés, a technológia) egyidős az emberré válással. Ez tette képessé az embert arra is, hogy az általa készített eszközökkel megvédje a maga és az utódai életét a sokkal erősebb és sokszor gyorsabb teremtményekkel szemben. (Szomorú valóság, hogy az életért fol)rt:atott kíméletlen harcban eddig már számos faj kiveszett az emberi környezetből és a megmaradottak egy jelentős részét is a kipusztulás fenyegeti.) Az élő teremtmények közül egyedül az ember volt képes arra, hogy megteremtse maga számára az életfeltételeket a Föld szinte minden pontján. Tette mindezt annak a képességének a birtokában, hogy eddigi történelme során alkalmazkodni tudott és tud minden olyan körülményhez, amely létét veszélyeztette, és ma már azt tervezi, hogy a Földön kívül is megteremti a megélhetés feltételeit. A technológia (és annak állandó finomítása, fejlesztése) tette lehetővé mindezt. A természet adta búvóhelyek, a barlangok után a mérsékelt és a forró éghajlat területein megépítette a maga fából, lombokból készített kunyhóját, a sarkvidéken pedig - ahol ezt a növényzet nem tette lehetővé - jégkockákból emelt elviselhető hőmérsékletű lakóhelyet. Alkalmasnak bizonyult arra, hogy a két szélsőséges égtájon egymástól teljesen eltérő tulajdonságú anyagokból előállítsa szerszámait és a vadászathoz szükséges fegyvereit is. A mérsékelt tája---