A teremtett világ megőrzése II. [antikvár]

Bevezetés Dicsérendő a Zsinati Lelkészképesítő Bizottság döntése, mellyel az 1999-es évre az írásbeli dolgozatok témáit kitűzte. Úgy vélem a keresztyén etika tárgykörében nagyon aktuális témát választottak ki, hiszen az ökológia keresztyénetikai kérdéseivel égetően szükséges foglalkoznunk. Ez a téma az elmúlt tíz évben egyre nagyobb teret és szerepet kapott teológiai irodalmunkban is. A téma időszerűségét az is jelzi, hogy Református Egyházunk kiadója, a Kálvin János Kiadó ez év tavaszán adta ki Bolyki János „Teremtésvédelem" című könyvét. Ezúton is köszönetemet szeretném kifejezni Bolyki professzor úrnak segítőkészségéért, hogy dolgozatírásomhoz még megjelenése előtt rendelkezésemre bocsátotta könyvének anyagát — akkor még — számítógépes lemezen. Azóta Gutenbergnek köszönhetően örömmel forgathattam már kezemben a nyomtatott formájában is. Természetesen az interdiszciplinaritás egy ilyen témában elengedhetetlen. Az etika sok más tudományágazattal határos témákat vizsgál, hiszen jogokról, kötelességekről, jóról és rosszról, helyesről és helytelenről, előnyösről és hátrányosról szól. így van ez a környezeti etika esetében is. Ezt azonban nagymértékben korlátozzák jelen sorok írójának a képességei, egy ilyen jellegű dolgozat terjedelme. Elengedhetetlen utalnunk a konferenciák jelentőségére, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium által szervezett ökumenikus-tudományos szimpóziumra, "A környezet és az élő világ megőrzésének felelőssége", mely 1994-ben került megrendezésre, akár az 1999 tavaszán, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen megrendezésre került Tavaszi szél (Fiatal Magyar Tudományos Kutatók és Doktoranduszok Harmadik világtalálkozója) tudományos konferenciájára, melynek központi