A természet csodái között [antikvár]

A lapok hullámosak
Játszott Ön indiánosdit gyermekkorában? Tegye a szívére a kezét, és vallja be, hogy igen, de legalábbis álmodozott róla. Hisz a Vadölő vagy Az utolsó mohikán olvasásakor ki nem kapott kedvet, hogy egzotikus tájak erdei ösvényein nesztelen léptekkel osonjon, hogy vad sziklák ormáról nézze a felkelő vagy a lenyugvó napot, hogy tábortűz mellett heverésszen, vagy kenuba szállva küzdjön meg a hegyi folyók zuhatagjaival. Így voltunk mi ezzel magunk is, de jó pár évbe került, míg a gyermekkori olvasmányok megálmodott helyszíneire a valóságban is eljutottunk. Szerencsénk volt, mert bölcs államfők, korukat megelőzve, előrelátóan gondoskodtak arról, hogy a legszebb észak-amerikai tájak ne essenek áldozatul a mohón terjeszkedő "civilizációnak". Az Egyesült Államok nyugati partjain még kalandfilmekbe illő csaták folytak a fehér telepesek és az indiánok között, amikor a távlatokban gondolkodó vezetők az első nemzeti parkokat megalapították.