A természet élete [antikvár]

A teremtő, mikor a mindenséget létrehozta, nemcsak anyagot alkotott, hanem az anyagba erőt is öntött. Az erő a mindenséget világokra, égi testekre osztotta és az egykor gáznemű csillagokat tömörítette. Lassankint előállott a szárazföld, a víz és légkör, de nem önmagáért, hanem hogy viselje a teremtés legszebb művét, az isteni alkotások legszebb diszét és koronáját, az életet. Hogy földünkön kívül kihajtott-e és mely égi testeken az élet csirája, azt nem ismerjük. Vannak, miként Flammarion, kik az egész égboltozatot tele rakják élettel, bár bizonyítékokkal nem tudnak szolgálni. Szűkkeblűségnek tartják, hogy a földön, ezen a törpe égi testen legyen élet és a sokkal nagyobbakról hiányozzék. Csakhogy az életet nem a képzelet szüli. Az életnek is, miként minden létezésnek, megvannak a maga föltételei. Ezeket földünkön kívül némileg csak a Marson sikerült felfedezni. E bolygónak van talaja, van légköre kellő nedvességgel és az éltető napsugár csak úgy játszik jégmezőin, miként a földön...