Az ember és világa [antikvár]

Részlet a könyvből: Van a görög mithológiának egy súlyos, komor mondája : Prometheusz felmerészkedett az istenek lakóhelyére, s ellopván tőlük az égi tűz egy szikráját, lehozta a földre, s megszerezte az emberiség számára a megelevenítő, sötétséget eloszlató lángot. Az istenek rettentő módon büntették meg vakmerő tettéért. Zeus a Kaukázus szikláihoz láncoltatta, hol egy saskeselyű folyton-folyvást marcangolta egyre kiújuló máját. E mondának mély értelme van. Minden kornak vannak ilyen Prometheuszei, kiket a megismerés vágya űz, kik merészen ragadják meg a tudás fáklyáját, hogy a lét titkait megvilágítsák, rejtélyeit kibogozzák. De lépésről lépésre nő a kétkedésük, nyomról nyomra égetőbben kínozza őket újabb és mélyebb megismerések szomja, s minél előbbre jutnak, annál fájóbban kél bennük az az érzés, hogy az emberi tudás csak töredéke a tudásnak.