Chronologia [antikvár]

Részlet: I. A CHRONOLOGIA FOGALMA. A KÖZÉP- ÉS ÚJKORI IDŐSZÁMÍTÁS FEJLŐDÉSE ÉS IRODALMA 1. Már az egészen primitív, úgynevezett természeti népeknél is mindenütt megtaláljuk azt a törekvést, hogy az életük körében végbemenő vagy azzal kapcsolatban észlelt eseményeket az idő és a tér kategóriái szerint megrögzítsék. A műveltségnek bizonyos fokán álló népeknél ez a törekvés már fokozottabb, és folyton tökéletesedő módszerekben nyilvánul meg. Az idő kategóriája szerint való meghatározás csupán az időnek mérés útján való felosztása által történhetik, s ezért az időmérésnek és időszámításnak többé-kevesbbé fejlett módjával minden primitív népnél találkozunk. A kultúrnépek az időmérést és időszámítást tudománnyá fejlesztettek. Ez a tudomány a chronologia vagy kortan, amely ma már önálló tudomány és egyszersmind a történelemnek egyik fontos segédtudománya. 2. Az időmérés eszközéül leginkább a napnak, a holdnak és a többi égitestnek látszólagos és valóságos mozgása és az ezáltal keletkező, szabályosan ismétlődő változások kínálkoznak, mint aránylag legkönnyebben megfigyelhető és legáltalánosabban ismert jelenségek. Ezért az időmérés és időszámítás majdnem mindenütt és mindig az égitestek mozgása és változásai alapján történt; csak itt-ott találunk a primitív népeknél másféle természeti jelenségeken alapuló vagy az életmóddal kapcsolatos időszámítást.