Szülőföldünk szép határa [antikvár]

A mondák "aranyos szeglete" nem egyéb, mint a Kárpát-medence! A számunkra otthont-hazát jelentő csodálatos természeti egység, ahol a folyók az országot koszorúzó hegyekben erednek, és a középpont felé igyekezvén, az egymást kiegészítő változatosságnak és mégis összetartozásnak szerves egységét alkotják: pusztákat és nádasokat, napsütötte völgyeket és hideg hegyi katlanokat, szelíd ligeteket és folyó menti ártéri erdőket. Jégkorszakból itt maradt tündérvirágokat és őshonos állatokat. Cseppkövekkel ékesített barlangokat és hajdanvolt tűzhányók néma-merev tanújeleit... Ezek mind együtt jelentik a Kárpát-medencét és még valami nehezen megfogalmazható többletet, a hazát. Hiszen "Itt ringatták bölcsőm, itt születtem" ; "Ez a föld, melyen annyiszor / Apáid vére folyt", s ahol majdan... "sírjaink domborulnak, ..." Európa szívében a Kárpát-medence olyan természeti világ, amely egyszerre adott otthont a Keletről érkezett élőlényeknek éppúgy, mint a másik három égtáj irányából ideérkezőknek. A geológiai múltban idáig hatolt a mediterrán meleg, s a Kárpátok északi vonulata állt gátat a jégkorszak gleccsereinek. Itt találkozott a nedves nyugatról, a meleg délről és a keleti sztyeppékről érkezett növény- és állatvilág. De itt nézett egymással farkasszemet a római és a barbár világ, illetve a népvándorlás kor számos kultúrája is. Gondolatébresztő lehet mindenképpen, hogy bármelyik irányból érkeztek, kis kivételtől eltekintve, egyik sem tudta az útját a Kárpátokon túli területekre folytatni, s a Kárpát-medence meghódítása is csak félig sikerült nekik. Vagy az Alföldet, vagy Pannóniát (a Dunántúlt) kínálta fel számukra a sors. S aztán a történelem katlanában egy idő után mindegyik alámerült, a honfoglaló magyaroknak. Megmaradtunk itt, és hazává formáltuk. A társadalom- és gazdaságtudományok divatos, mondhatni mindennapos témája lett a legutolsó évtizedben Közép-Európa; de természetszemléletű bemutatásáról valahogyan mégis elfeledkeztek. Pedig súlyosbodó környezeti ártalmaink közepette egyre nagyobb szükségünk lenne arra, hogy megismerkedjünk azzal a bennünket övező természeti világgal, ahol élünk, és amely számunkra (mint biológiai lényeknek is!) a fennmaradást biztosítja. Napjainkban a gyorsan learatható pénzügyi hasznot minden értelmes és életbevágó szempont fölé helyező szemlélet soha nem látott veszélyeket rejteget a természet számára. És ez hosszú távon a mi létünket is megkérdőjelezheti!