Tartalmi keretek a természettudomány diagnosztikus értékeléséhez [antikvár]

Bevezetés A diagnosztikus mérések tartalmi kereteit bemutató kötet mottójaként Kelvintől vett idézetet választottunk: „Amit nem tudunk mérni, azon nem tudunk javítani". Ennek igazságát egy másik hivatás területéről vett példával szemléltethetjük, felidézhetjük az orvoslás gyakorlatát: ha nem tudnánk lázat mérni, nem lehetne megállapítani, milyen hatása van a láz csillapítására alkalmazott gyógyszernek. Természetesen mérőeszköz nélkül, például a homlok megérintéséből is becsülhetjük a test hőmérsékletét, de a becslés pontosságát számos szubjektív tényező befolyásolhatja. Ma már el sem tudnánk képzelni az orvosok munkáját a diagnózis elkészítését és a terápia beállítását segítő sokféle mérőeszköz nélkül. Ugyanakkor a pedagógusok ma még nagyrészt szubjektív becslésekre hagyatkozva végzik iskolai fejlesztő munkájukat, anélkül, hogy mérőeszközöket alkalmaznának a tanulók fejlettségi szintjének vagy a fejlesztő beavatkozások, a napi pedagógiai munka eredményének meghatározására. Egy másik, Einsteintől származó idézet rávilágít a pedagógiai mérések dilemmáira is: „Nem minden fontos, ami mérhető, és nem minden mérhető, ami fontos". {Not everything that is measurable is important, and not everything that is important is measurable.) Ennek analógiájára a problémát, mellyel a természettudományos tudás diagnosztikus felmérése során szembenézünk, a következőképp jellemezhetjük: a tudásnak nem mindig azok a legfontosabb elemei, amelyeket a legkönnyebben mérni lehet. Érthető, hogy kezdetben a természettudományos tudásszintmérések is a legkönnyebben mérhető területekkel foglalkoztak, azt vizsgálva, tudják-e a tanulók változatlan formában reprodukálni a tananyagot. Bonyolultabb feladatot jelent annak felmérése, vajon megértették-e, amit megtanultak, és tudják-e azt új helyzetekben alkalmazni. Még tovább kell lépni, ha azt kívánjuk mérni, vajon megfelelően fejleszti-e a természettudomány tanítása a tanulók értelmi képességeit, természettudományos gondolkodását. Az ezredforduló körüli évtizedekben világszerte megerősödtek azok a kutatások, fejlesztési programok, amelyek eredményeit integrálva és a gyakorlatba átültetve alapvetően javulhat az iskolai oktatás eredményessége. Az a program, amelynek keretében ez a kötet létrejött, három fontosabb fejlődési tendencia metszetében helyezkedik el. Egyrészt a nemzetközi felmérések jelentős lendületet adtak a pedagógiai értékelés, tesztelés fej-