Természettudomány és igazság [antikvár]

A természettudományokkal való foglalkozás általános vonása korunknak. Ami felett örvendenünk kell; mert a természet erőinek mélyebb s behatóbb ismerete mind jobban és jobban képesít bennünket arra, hogy a természetnek rejlő kincseit az emberi kultura javára minél nagyobb mértékben értékesítsük. E természettudományos iránynak azonban két szempontból hátrányos járulékai vannak. Az egyik az, hogy sokan azt hiszik, miszerint a természettudományoknak együtt kell járniok az atheizmussal; amiért is nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy különösen kicsi, kezdő elmék szinte kérkednek atheisztikus hajlandóságaikkal. A másik hátrány abból ered, hogy sokan természettudománynak mondanak, tartanak olyan föltevéseket, képzelt rendszereket, hipotéziseket, amelyeknek az exakt, a tényeken fölépülő természettudományban valósággal semmi gyökerük nincsen. Ez a két hátrányos járulék sok értelmi és erkölcsi zavart okoz; mert hamis szinben tünteti föl azt a magasztos tudományt, amelynek nagy értéke van önmagában; s amelynek tulajdonképen az volna egyik föladata, hogy a természet megismerése által fölemelje az ember szellemét a mindenség végtelen hatalmú, bölcs okának, Istennek nagyobb megismerésére. Kicsi könyvemben, mint hitvédő iratban azon célt szolgálom, hogy hét fejezetben a modern természettudomány hét tételével, irányelvével foglalkozom. Reájuk alkalmazom az objektív kritika választóvizét, hogy megismerjük, mi a tudomány, mi az igazság; és mi a puszta, be nem bizonyítható emberi föltevés, amelynek a tárgyilagos igazsághoz semmi köze. Irtam Zircen, 1910. Nagyboldogasszony ünnepén. Platz Bonifác dr.