A karsztok ökológiai rendszere [antikvár]

1. Bevezetés Az ember érdeklődését korán felkeltették a karsztos hegységek földalatti barlangjai. Már a neolitikumban lakóhelyként használták, később a modern civilizációk már céltudatosan tárták fel a barlangokat többféle hasznosítás céljára. A barlangtan (szpe-leológia) tudománya alakult ki először ennek megfelelően, újabb keletűek a felszíni karsztkutatások. A barlangfeltárások mellett az 1800-as évek végén, s az 1900-as évek elején indultak meg a tudományos karsztkutatások, s ehhez az időszakhoz köthető a Dinári Karsztok első tudományos igényű vizsgálata is. A kutatások a múltszázad közepén újabb lendületet kaptak Lehmann, H. (1954) munkássága nyomán. A vizsgálatokban hangsúlyossá vált a különböző karsztjelenségek klímatípusokhoz rendelése. Az 1970-es és 80-as években indultak meg azok a kutatások, amelyek a karsztfejlődésben nagy jelentőséget tulajdonítottak a biogén folyamatoknak (Jakucs 1980). Ebben a szakaszban sok tudományos feldolgozás jelent meg a karsztmorfológia és hidrológia témakörben, de több szerző foglalkozik már ekkor, a folyamatok és jelenségek modellezésével is. A klasszikus vizsgálatok mellett ebben az időben egyre inkább megjelennek azok a munkák, amelyek a karsztok geoökológiai rendszerét kutatják. Ezt az irányzatot a környezeti károsodások mértékének növekedése hívta életre. A háromdimenziós karsztrendszerben a külső környezeti hatások rövid idő alatt érvényre jutoak. A légszennyező anyagok a csapadékvízzel savanyú oldatok formájában gyorsan bemosódnak a karsztokba, ahol károsítják a karsztvizeket, de a savanyú oldatok az évmilliók alatt kialakult cseppkőképződményeket is visszaoldhatják, s ezzel visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Napjaink karsztkutatásai a karsztok korábbi hasznosításának ismeretében az új, megváltozott rendszer egészének megismerését célozzák. A rendszer működésének ismeretében segítik az optimális tájhasznosítás, a tájtervezés és tájmenedzsment munkáját. Az utóbbi évtizedben, a geodiverzitás jelentőségének felismerésével már néhány kutató a karsztok geodiverzitásával foglalkozik (Sharples 1993, Dixon 1995, és Kiernan 1996, Gray 2005). A geodiverzitás vizsgálatát a tájak, közöttük a karsztos tájak megőrzésének igénye hívta életre. A karsztok háromdimenziós hatásfelületük révén nagyon sokszínűek, mind a felszíni, mind a felszínalatti formák és folyamatok. Ezek megőrzése az ember, de a növény és állatvilág megőrzése számára igen fontos.