A légkör [antikvár]

BEVEZETÉS. AZ IDŐJÁRÁS SZEREPE A TERMÉSZETBEN ÉS AZ EMBERISÉG ÉLETÉBEN. írta: Dr. Réthly Antal és dr. Aujeszky László. Földünk feltételezett vasmagvát talán izzón folyó burkolat veszi körül. Az izzó, folyékony réteget aránylag vékony szilárd kéreg borítja. Közvetlen vizsgálat alá venni a szilárd földkérget is mintegy csak négy és fél km mélységig sikerült, ami a Föld átmérőjéhez képest olyan csekély, mintha egy nagyobb méretben készült földgömböt tűnek a hegyével megkarcolnánk. De szellemes elgondolásokkal megszerkesztett műszerek és fizikai tényekkel komolyan megalapozott elméletek az embert a földgömb szemünk elől elzárt belsejéhez mégis közelebb juttatták. Azt mondhatjuk, hogy a Föld belsejét elméleti úton alaposabban megismertük, mint közvetlen szemlélettel egyáltalában lehetséges lett volna. A Föld szilárd kérgének vizsgálatában előkelő szerep jut a felbuggyanó és a felszínen elhelyezkedő álló- és folyóvizek tanulmányozásának, ezek pedig már a Föld legkülső burkával, a finomelosztású légkörrel a legszorosabb érintkezésben állnak. Bizonyosra vehető, hogy a Föld kérgében szivárgó és a Föld felszínén helyet foglaló víztömeg túlnyomóan nagy része egyszer a légkörnek már alkotórésze volt. A Föld mélyéből előtörő ú. n. „juvenilis" víztömegek csak annyiban idegenek a légkör számára, hogy hosszú idővel ezelőtt, esetleg régebb geológiai korokban börtönződtek be a Föld gyomrába. A légkörben ma is mindig van bizonyos mennyiségű vízgőz, amely minduntalan cseppfolyósodik, illetőleg kifagy, majd eső vagy hó alakjában visszatér a felszín vízfolyásaiba és az óceán nagy víztároló medencéjébe, hogy onnan hosszabb vagy rövidebb idő multán ismét a légkörbe párologjon. A légkörből kiváló csapadék egy része még leesés közben jut vissza a vízgőzállapotba, más része a tenger mélyére vándorol vagy élőlények testébe kerül és csak évmilliók elteltével szabadulhat vissza a légkörbe. De hosszabb-rövidebb megszakításokkal minden vízmennyiség résztvesz a földi víznek ebben a hatalmas körforgásában, kivéve azokat a vízmolekulákat, amelyek vegyi átalakulások alkalmával szétbomlanak. A vízgőzt magában foglaló földi légkör az emberi életnek, sőt általában az egész élő természetnek legfontosabb közege, hiszen egyetlen percig sem lehetünk el megfelelő mennyiségű és minőségű levegő nélkül! Más életszükségleteinket, még az élelmet és az ivóvizet is, bár súlyos következmények árán, de mégis napokon át nélkülözhetjük. A levegőhöz viszonyítva ezek csak másodrendű, kevésbbé sürgős természetű szükségleteink. De még ezeknek a megszerzése is csak úgy lehetséges, i