A természet, védelme és vadászat [antikvár]

Ma világjelenség, hogy az egyes társadalmak meglehetős aggodalommal figyelik a környezet - ezen belül - a természet rohamos romlásának következményeit. A globális környezeti gondok megvitatása során sok ellentétes vélemény lát napvilágot. Egy dologban közel azonos a vélemény. A globális környezeti problémák az egész emberiségnek a létét érintik, s mint ilyenek a mennyiségi és minőségi dimenziók méretei miatt a megoldásukra az emberiségnek nem sok ideje van. A megoldásban nemcsak a tudósoknak, a szakembereknek van feladatuk, illetve tennivalójuk, hanem a társadalmak egyedeinek, az individuumoknak is, mindenekelőtt azzal, hogy növelik a környezeti, természeti, kulturális intelligenciaszintjüket. Enélkül ugyanis hiú ábránd a természet megőrzése, ember által történő céltudatos hasznosítása, működtetése. A természet megőrzésében, a természet önszabályozásán alapuló emberi működtetésében az egész bolygónk emberiségének kell együttműködnie, mivel a károsító tényezők zöme nemcsak egy ország területéhez kötődik. Az ember és a természet közötti anyagcsere mindig is az ökológiai - ezen belül a biológiai - mérleg mozgását jelentette. Ez a mérleg - mindenekelőtt az ember jólétének, életszínvonalának fokozása érdekében permanensen megbomlott. Erre az emberiség akkor ébredt rá, amikor a természetre gyakorolt romboló hatását nem kompenzálta tudatos, szakszerű tevékenységgel. Más szóval a természet az ember beavatkozását nem tudta tolerálni, s működésében olyan zavarok keletkeztek, amelyek egyrészt bioproduktum-csökkenést, másrészt az ökoszisztéma (környezeti rendszer) működésében zavarok, egészségkárosodás, egyes fajok kipusztulása jelentkeztek.