III. Országos Környezetvédelmi Konferencia [antikvár]

A művelt világ alig több mint egy évtizeddel ezelőtt ismerkedett meg a környezetvédelem fogalmával. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében U Thant, akkori főtitkár hívta fel a figyelmet azokra a veszélyekre, melyek összességükben éppoly nagy fenyegetést jelentenek glóbusunk számára, mint a háború. Kihívást jelentett ez a népek számára olyan kihívást, mellyel - akárcsak a háború rémével - szembe kellett szegülni. Az 1972-es stockholmi világkonferencia óta a környezetvédelem életünk része, mindennapos feladatunk. A különböző nemzetek és kormányaik más-más utat választottak a kérdések megoldására. Van, ahol politikai tőkét kovácsoltak a megoldatlan környezeti gondokból, van, ahol ez jó üzletet és búsás profitot jelent és sajnos nagyon sok még az olyan ország, ahol a társadalmi-gazdasági nehézségekre hivatkozva ma is módszeresen pusztítják a környezetet. Magyarországon sajátos szerepet tölt be a környezetvédelem mind az állam, mind a társadalom életében. Hazánk az elsők között csatlakozott a stockholmi felhíváshoz és a Hazafias Népfront által 1973-ban Visegrádon összehívott első, országos konferencián olyan társadalmi programot fogadott el és tett közzé a környezet védelmében, mely azóta sem veszített az érvényességéből. A társadalom széles körű és pozitív reagálása ösztönzően hatott az állami szervezetekre s az 1976. évi II. törvény a hivatalos politika rangjára emelte a környezetvédelmet. Kötetünkben a Hazafias Népfront III. Országos Környezetvédelmi Konferenciájának anyagát veheti kézbe az olvasó. A Gyulán, 1984. szeptemberében megrendezett tanácskozás számvetés volt arról, hogy mit értünk el és mit mulasztottunk el a környezetvédelemben, melyek azok a társadalmi feladatok, melyeket vállalva és elvégezve előbbrevihetjük ezt az oly fontos ügyet. Követve a gyulai konferencia gondolatát, mintegy visszatekintésként közreadjuk az 1972-es stockholmi nyilatkozatot az emberi környezetről, a népfront 1973-ban meghirdetett társadalmi programját és országos felhívását, illetve a Kecskeméten megrendezett II. országos tanácskozás állásfoglalását. Hisszük, hogy így követhetőbb az eddig bejárt út, s a tapasztalatokon okulva erőt meríthetünk a további munkához.