A világegyetem [antikvár]

NINCS az a lázrohamban született álomkép, amely a tudomány világánál feltárult valóságot mérhetetlenségével megközelítené. Amikor a havas hegytetőről a környező hegyóriások felett széttekintünk, szinte félelemmel nézünk a köröskörül tornyosuló zűrzavaros tömegekre, amelyeknek tátongó rései között alig birjuk felismerni a folyó elenyésző, el-eltünedező ezüstfonalát. Túl az egymásra hányt gigászi tömegek mögött a végtelenbe vesző síkság rózsás horizontja folyik össze az éggel. Milyen óriási területet látunk! Mennyi ember, mennyi élet, mennyi történelem ! Azután megdördül fejünk felett az ég, óriási zivatarfelhő félelmesen sötét gomolyagja takarja el a hegyeket, amelyek most eltörpülni látszanak a több ezer köbkilométer tömegű felhő méreteihez képest. Pedig ez a minden hegyeket felülmúló felhőtömeg alig néhány óra alatt keletkezett! Azelőtt is ott volt a felhő vize a levegőben ; nyájasan mosolygott le rajta keresztül a nyári Nap az égről: s ime, most elrémít, amint idétlen gomolyagjaival egymásután nyeli el az előbb ragyogó-fehér, hófedte csúcsokat...