A világegyetem I. (töredék) [antikvár]

nincs az a lázrohamban született álomkép, amely a tudomány világánál feltárult valóságot mérhetetlenségével megközelítené. Amikor a hegytetőről a környező hegyóriások felett széttekintünk, szinte félelemmel nézünk a köröskörül tornyosuló zürzavaros tömegekre, amelyeknek tátongó rései között alig birjuk felismerni a folyó elenyésző, el-eltünedező ezüstfonalát. Túl az egymásra hányt gigászi tömegek mögött a végtelenbe vesző síkság rózsás horizonja folyik össze az éggel. Milyen óriási területet látunk! Mennyi ember, mennyi élet, mennyi történelem!Azután megdördül fejünk felett az ég, óriási zivatarfelhő félelmesen sötét gomolyagja takarja el a hegyeket, amelyek most eltörpülni látszanak a több ezer köbkilométer tömeg felhő méreteihez képest. Pedig ez a minden hegyeket felülmúló felhőtömeg alig néhány óra alatt keletkezett! Azelőtt is ott volt a felhő vize a levegőben; nyájasan mosolygott le rajta keresztül a nyári Nap az égről: s ime, most elrémít, amint idétlen gomolyagjaival egymásután nyeli el az előbb ragyogó-fehér, hófedte csúcsokat.