A világok keletkezése [antikvár]

Részlet: Azok a súlyos szerencsétlenségek, amelyek a Vezúv mellett fekvő és a kaliforniai virágzó városokat legutóbb érték, ismételten ráirányították az emberek figyelmét azokra a hatalmas erőkre, amelyek a tűzhányók kitöréseiben és a földrengésekben nyilvánulnak.Pedig az emberveszteség az utóbbi esetekben (1906 április) még jelentéktelen ahhoz képest, amelyet több régebbi hasonló szerencsétlenség okozott. A leghevesebb tűzhányó-kitörés az újabb időben kétségtelenül 1883. augusztus 26-án és 27-én volt, ekkor a kelet-indiai szigetcsoportban a Krakatoa-sziget 33 km2 területének kétharmad része a levegőbe repült. Bár a sziget lakatlan volt, mégis 40.000 ember pusztult el ezeken a napokon, még pedig legnagyobbrészt attól a hullámtól, amely a kitörést követte és a környezetben romboló árvizet okozott. Még borzasztóbban rombolt 1783 februárban és márciusban a kalabriai földrengés, amely több rengésből állt. Messina, ez a jelentékeny város, február 5-én elpusztult. 100.000-re becsülik azoknak számát, akik itt halálukat lelték. Ugyanezt a vidéket, különösen Kalabriát 1905. szeptember 8-án is dúlták földrengések. Másik ilyen csapás, amelyet a történet a nagy emberveszteség miatt emleget (90.000-en haltak meg). 1755. november 1-én Portugália fővárosát tette tönkre. Az áldozatok kétharmadát a tenger felől a szárazföldre törő 5 méter magas hullám seperte el.