Astronomia [antikvár]

Részlet a könyvből:Az astronomia az égitestek valódi és látszólagos mozgását tárgyalja valamint azon ismereteinket foglalja magában, melyek az égitestek physikai tulajdonságaira vonatkoznak.Az égitestek valódi mozgása alatt általában az időben végbemenő helyváltoztatást értjük; s ha a helyváltoztatást valamely szilárd vagy mozgó pontra viszonyítjuk, a mozgást látszólagosnak tekintjük.Az égitestek physikai tulajdonságai alatt a rajtok megfigyelhető jelenségeket értjük, ilyenek a szin- és fényjelenségek, a felület alakulásai és a különféle változások. Az astronomia ennek megfelelően több ágra oszlik:1) az elméleti (theoretikus) astronomiára, mely az égitestek valódi mozgását,2) a gömbi (sphaerikus) astronomiára, mely az égitestek látszólagos mozgását,3) a physikai astronomiára, mely az égitestek physikai tulajdonságait tárgyalja.Az elméleti astronomiát astromechanikának, a physikait astrophysikának is nevezik.Az astronomiának alapjául a megfigyelés, észlelés (observatio) szolgál. A külömböző helyen és időben s külömböző eszközökkel történt megfigyelések azonban alig volnának összehasonlíthatók s egybevethetők, ha a számítás a különnemü adatokat egységes időre s ugyanazon helyre nem vonatkoztatná, valamint a külömböző eszközöktől eredő eltéréseket ki nem egyenlítené.A gyakorlati astronomia így kettős munkakörrel bir: egyrészt a jelenségek megfigyelésével, másrészt az adatok átszámításával foglalkozik.