Az én világom 11. [antikvár]

Alföldi hajnalok (1976 saseptember) (Ez volt az cls(5 cikk az 1, sz Dracobíin (Atmoszférában)) Az éj csillagkárpitjára lassan szürke fátyol borul, A halványabb csillagok kihúnynak -közeleg az éjszaka vége. Lasanként befejezzük a megfigyelé.st, a feszüli munka után ft hűvös hajnal némiképp felfrisít minket. Figyelmünk azonban ekkor ismét az égboltra irányul. Az égen eWszíir csak egy-kettíV, majd egyre több és több kisebb-nagyobb fehér pamacs jelenik meg. Mennyiségük gyorsan növekszik, nemsokára szinte hemszegnek az égbolton. Lélektanilag a jelenség ijesztő, de nagyon érdekes. Egyesek talíUóan elnevezik a jelenséget "dzsin"-nek, mivel « páracsomók nagyon hasonlítanak Aladdin palackból kiszabadult szellemére. Ezek a "fátylak" vékony párarétegek, keletkezésük mechanizmusa a kővetkező: derült tiszta éjszakákon a kisugárzás lehűlést s ez párakicsapódást okoz, amennyiben elegendd ehhez a légkör páratartalma. Gondoljunk csak az öszi-téli reggeli - néha napközb^en is megmaradó - tóklökre. A jelenség lényegében hasonló, de a körülmények mások. Pl.: a rövid nyíW éjszaka elegendő egy nagyobbfokü lehűlés kialakulásához. Az éjszakai ködképződés a légkör alsórészében történik. Feltétele, hogy legyen megfelelő erősségil összekeverő légáramlás. Ez a feltétel azonban kiteijedt sík területek felett (mint az Alföld) általában nem teljesül a csendes nyári éjszakákon. A légkör hőmérsékleti rétegző-döttsége akadályozza ezt. De a felszín felett 100-200 méter magasságban már vannak ilyen gyenge szelek. Itt már van lehetőség képződésükre. Képződésük éjfél körül kezdődik - amint elegendő ehhez a lehűlés mértéke. A^mban szek a párarétegek gyakoriatilag átlátszók, vagy csak kis mértékben rontják az átlátszóságol. Csak akkor válnak láthatóvá, amikor hajnalban oldalról "silrolva" kapják a fényt. Napkelte után ismérláthatatlanná válnak. Mennyiségük elsősorban a légköri páratartalomtól függ. Tapasztaltuk mi is, hogy hajnalonként nagyon változó mennyiséggeljelentkeznek. Egyszer annyi voltbelőlük, hogy teljesen íltakarták az ég egy részét. Persze ritkán növekednek meg ennyire. Képződésük úi. hőfelsza-)adulással jár, az pedig megakadályozza a további lehűlést, kicsapódást. A zónk elhelyezkedése "indikátorként" mutatja a földi tereptárgyak helyzetét. Főként acsoponok és vizek felett jelennek meg. Természetes, hisz itt nagyobb a levegő páratartalma! Helyszín szempontjából a jelenség nem egyedülálló. De a térszín geológiai tényezői sík ádéken jobban kedveznek a tünemtíny megjelenésének. Dombos vidékeken a tagoltság miatt nár kisebb a feltűnési valószínűség. Nem tud kialakulni a réteges képződéshez megfelelő, igységes .Siőmérsékleti rétegződés. Lassanként kigytll a hajnal szinpompája. Műszerekkel a kezünkben indulunk hazafelé, ^z égen I iég mindig ott lebegnek a páragomolyok, melyek oly különös hangulatúvá teszik z alföldi hajnalokat. Tepliczky litván