Csillagos esték [antikvár]

1936-ban adta ki a Természettudományi Társulat a "Tájékozódás a csillagos égen" című füzetet. A Társulat Közlönyében azonkívül havonkint megjelent az illető hónap első napján este 9 h-kor, azaz 21h-kor látható ég térképe két részre osztva. Az egyik az ég északi felét, a másik a délit mutatja. Régebben több tagtárs által kifejezett óhajnak teszünk eleget, mikor most ezeket az annyira megszokott és kitűnően használható csillagtérképeket egy füzetben egyesítve adjuk ki, amit különben az is időszerűvé tesz, hogy a jelenleg fennálló papírkorlátozás miatt ezek a térképek a Közlönyből kényszerűleg kimaradnak.Amint már a "Tájékozódás" 19. lapján megjegyeztem, a Közlönynek ezek a hónaponkint megjelent csillagtérképei nem csak a rajtuk jelzett napon füzetnek, hogy minden térképnél megmondjuk, hogy az év melyik napján és órájában mutatkozik ilyennek az ég és azokívül azt is, hogy egy tetszőleges napon melyik csillagtérkép használható. Ez a füzet tehát kiegészíti a "Tájékozódást"-t, bár azt nem teszi felelslegessé.Minden lapon a felső térkép az ég északi felét mutatja, az alsó térkép az ég déli felét, melyek azáltal jönnek létre, hogy az ég látható, a horizon felett lévő félgömbjét a zenithen és a kelet- és nyugatpnton átmenő legnagyobb körrel két egyenlő részre osztjuk. Minden felső (északi) térkép közepén találjuk az Ursa minor vagy Kis Göncöl-szekér A-val jelzett csillagját, a Sarkcsillagot vagy polarist. Az égen ez nagyon könnyen megtalálható. Ha arcunkkkal feléje fordulunk, akkor - a kellő időben - azokat a csillagképeket látjuk, melyeket a felső térkép feltüntet. Hátunkat a Polaris felé fordítva, arcunk dél felé irányul és ekkor az alsó térkép csillagképeit látjuk.