Üzenetek a világürből [antikvár]

A csillagászatról általában az a vélemény, hogy semmi köze sincs a mindennapi élethez, nincsen gyakorlati haszna, legfeljebb arra jó, hogy az ember megismerhesse jelentéktelen szerepét a Mindenségben és így helyes világszemlélethez jusson. Pedig nem így van. A Föld felülete és a rajta levő élet állandó összeköttetésben van a földönkívüli világgal, még pedig igen sokféleképen. Gondoljunk csak arra, hogy a Földön minden élet közvetve, vagy közvetlenül egy másik égitesttől, a Naptól ered. Várható tehát, hogy minden változás, ami ezen az életet adó égitesten bekövetkezik, visszatükröződik a földi életben. Évről-évre mind újabb jelenségekre bukkannak, amelyek arra mutatnak, hogy a Föld és a földi élet sokkal szorosabb kapcsolatban van a környező világgal, mint eddig gondolták. A csillagok közötti űrből temérdek kő és vasdarab esik a Földre, és ezek néha hatalmas pusztítást okoznak. A Nap, a Hold és a meteorok erősen befolyásolják a rádióhullámok terjedését. Titokzatos rádióhullámok érkeznek hozzánk a távoli világűrből. A sarki fény, a földmágnességi zavarok, az árapály és még nagyon sok földi jelenség, földöntúli eredetű. Az utóbbi években ezeknek a földöntúlról érkező hatásoknak vizsgálata hatalmas lendületet kapott. Új tudományok keletkeztek, mint a kozmobiológia, kozmekológia, asztrometeorológia, stb. Mult év júniusában Nizzában, Monakóban és Mentoneban összeült az első nemzetközi kozmobiológiai kongresszus, hogy megtárgyalják eddigi ismereteinket a világegyetemnek a földi életre kifejtett hatásáról. Az International Research Councilnak van egy csillagászokból, meteorológusokból és geofizikusokból álló bizottsága, melynek féladata a földi és a Napon lejátszódó tünemények között fennálló összefüggések vizsgálata. Ez a bizottság 1924-ben alakult és azóta öt terjedelmes összefoglaló jelentést adott ki.