Az anyag szerkezete [antikvár]

I. TERMÉSZET, TUDOMÁNY A természettudományok célja a környező valóság megismerése, a jelenségek leírása és magyarázata, a megnyilvánuló töivényszeiíségek feltárása, ismereteink összefoglalása egy egyse'ges elméleti rendszerbe. A természettudományok „hajszálgyökerei", a megismerés feltételei, körülményei és indítékai szerteágazóak. Tudományos megismerés csak értelmes lények társadalmában jöhet létre, fejlődése belső és külső tényezőktől függ. Belső meghatározója a gondolkodásra, logikus következtetésre, a jelenségek közötti kapcsolatok felismerésére, általánosítására való képesség. Külső, társadalmi kereteit az oktatás, szakosítás, munkaszervezés és munkamegosztás, az információk tárolása és cseréje képezi. E kettő elválaszthatatlan egységet alkotva gyorsíthatja vagy fékezheti kiteljesülését, a tudományos megismerést. A tudomány társadalmi produktum, annak ellenére, hogy egyes alkotások, felfedezések egy-egy. kimagasló személyiséghez kapcsolhatók. Egyetlen tudományos eredmény sem született volna meg az elődök, az oktatók fáradságos munkája nélkül, ha a felhalmozódó tudás nem vált volna közkinccsé. Az emberi civilizáció a beszéden, gondolatcserén alapul; csak akkor maradhat fenn, fejlődése csak akkor lehetséges, ha a nemzedékek hosszú sora által megszerzett tudás, információ széles körben terjed el, ha biztosított a felnövő nemzedékek oktatása, újratermelődik a tudomány. I Az ismeretek rögzítésének szükségessége alakította ki az írást. Az ismerettárolás és -terjesztés lehetőségei ugrásszerűen növekedtek a könyvnyomtatás feltalálásával. Az emberi civilizáció jövőjét tekintve a könyvnyomtatás jelentőségével vetekszik^ korunk tudományos eredménye a számítógépi adatfeldolgozás és információtárolás. A természet megismerésének indítékai sem egységesek. A társadalmi szükségletek kielégítése a természet minél teljesebb ismeretét igényli, de a tudományos kutatásnak nem egyedüli mozgató rugója. Az embert tudásvágya is újabb és újabb ismeretek megszerzésére ösztönzi, biztonságérzetét növeli a környező világ minél teljesebb ismerete. Ezért kutatja a távoli galaxiák, a csillagok változásainak titkait, vagy a mélytengerek rejtelmeit. A XVII—XVIII. századig a természetről alkotott ismereteink eléggé hézagosak voltak, ezeket az ismereteket csak a kismértékben tagolt természettudomány, az ún. „természetfilozófia" fogta össze. E tudomány művelői egy személyben csillagászok, fizikusok, kémikusok vagy éppenséggel orvosok voltak. A tudományos kutatásoknak a XVII. században észlelhető fellendülésétől számítható a modern természettudományok kia-