Elektron és atom [antikvár]

Részlet a kötetből: Az elektron-elmélet. Az elektron-elmélet előzményei. Az elektromos folyadékok. Az elektromosság jelenségét már az ókori görögök ismerték. A fizikának ez a hatalmas ága abból a tapasztalatból indult ki, hogy a megdörzsölt borostyán (görögül elektron) az apró, könnyű testeket, mint pl. papírszeleteket magához vonzza. De ennél az egy megfigyelésnél, amelyet a hagyomány Thales-nek tulajdonít, tovább nem is jutottak .sem az ókorban, seim a középkorban. Csak 1600-ban figyelte meg William Gilbert, angol fizikus, hogy ez a tulajdonsága nemcsak a borostyánnak van. Tőle ered az -elektromosság elnevezése is. Minden olyan testet, amely megdörzsölés után a borostyán módjára viselkedik, elektromosnak mondott. Gilbert még kétféle anyagról szól, olyanokról, amelyek elektromozhatók és olyanokról, amelyek az elektromos állapotot nem vehetik fel. A második csoportba sorolta a fát, fémeket, stb. Csak egy évszázaddal utóbb, 1729-ben vette észre Gray, szintén angol fizikus, hogy minden test lehet elektromos. Tőle ered a vezetők és szigetelők megkülönböztetése. Dufay, francia fizikus, 1730-ban felismerte, hogy; az elektromos hatás nemcsak vonzás, hanem taszítás is lehet, majd pedig 1733-han azt is, hogy kétféle elektromosság van. Dufay megfigyeléseit az a jól ismert tétel foglalja össze, hogy az egynemű elektromos testek taszítják egymást, a különneműek pedig vonzzák. Wilcke 1757-ben említi azt a tapasztalatot, hogy a két összedörzsölt anyag ellentett elektromos állapotot vesz fel.