Forradalom a fizikában [antikvár]

Védőborító hiányzik, címlapon névbejegyzés.
Hitünk és tudásunk valamikor régen szép egyetértésben volt egymással. Gyermekkorunkban oly egységesnek tünt számunkra a világ. Télen megrázta Mikulás apó a szakállát és havazott. Tavaszi rügyfakadáskor a nap oly fényesen és buzgón sütött, hogy a jó Isten engedélyével mindennap egy kicsit tovább maradhatott fenn, mielőtt nyugovóra kellett térnie. Vajjon mi ez? Hit, filozófia, tudomány, vagy művészet? Nem, mindezek a szavak még korántsem találók. Az egész élet még osztatlan egész. S ugyanezt az élő egységet találjuk meg Mózes könyveiben, ezt zengik Homeros énekei s ez harsog az egész földkerekségen Keletázsiától Afrikán keresztül Mexikóig. A pap, Isten akaratának hirdetője egyszemélyben költő és látnók, orvos és csillagász. Mai értelemben vett tudomány, mint igazságkutatás még úgyszólván nincsen ebben a mithoszi világban, vagy legfeljebb csak nagyon tökéletlen állapotban. Az egyiptomiak pl. úgy művelik a geometriát, mint a földméréshez szükséges technikát; sőt még a középkori ember is csak abban látja a tudomány feladatát, hogy az egyéb szellemi téren nyert igazságok kifejezésére keretet és formát nyujtson.