Hat majdnem könnyű előadás [antikvár]

Ha meg akarjuk érteni, mitől volt Richard Feynman olyan nagyszerű tanár, akkor nem tekinthetünk el annak értékelésétől, hogy tudósként milyen figyelemre méltó egyéniség volt. Valóban egyike a huszadik századi elméleti fizika legkimagaslóbb alakjainak. Ehhez való hozzájárulása központi szerepet játszott annak a sajátos megközelítésnek a kifejlődésében, ahogyan ma a kutatás határszélein a kvantumfizikát alkalmazzuk, és ezzel együtt egész mai világképünk kialakulásában. A Feynman-féle pályaintegrálok, a Feynman-diagramok és a Feynman-szabályok a modern elméleti fizika alapeszköztárába tartoznak - olyan eszközök ezek, amelyek nélkülözhetetlenek a kvantumelmélet törvényeinek fizikai terekre való alkalmazásában (pl. az elektronok, protonok és fotonok kvantumelméletében), és lényeges részét alkotják azoknak az eljárásoknak, amelyek segítségével e szabályok összhangba hozhatók az Einstein-féle speciális relativitáselmélettel. Jóllehet e fogalmak egyikét sem könnyű megérteni, Feynman sajátos megközelítése mindig áthatóan világos, és félresöpri a fölösleges bonyodalmakat. Szoros kapcsolat volt a kutatásban felmutatott különleges képességei és tanárként megmutatkozó rendkívüli tulajdonságai között. Egyedülálló tehetsége lehetővé tette, hogy átvágja magát azokon a bonyodalmakon, amelyek gyakran homályba burkolják egy fizikai probléma lényegét, és világossá tegye a mögötte meghúzódó alapvető fizikai elveket.