Örök törvények [antikvár]

Ha egyáltalában beszélnek jó társaságokban a természettudományokról, csak mint a mindennapi élet hasznossági tényezőjéről emlékeznek meg. Nézik a gépeket, melyek számukra elviselhetőbbé teszik az életet, de nem veszik észre a gépek mögött rejtőző tudományt. A tudományt, mely nem törekszik arra, hogy felfedezéseiből »haszna« legyen az emberiségnek, hanem »csak« megismerni óhajt. Ezeket a megismeréseket csak sok fáradság árán tudjuk megszerezni. Igen nehéz dolga van a fizikusnak, aki Duhem szerint »olyan, mint a barlanglakó, aki barlangját soha el nem hagyhatja, onnét a való világba ki sem tekinthet. Ellenben a barlang nyílásával szembe eső falon feltűnik egy-egy árnykép, egy-egy sziluett és a barlanglakónak ezekből kell megkonstruálnia a való világot«. Ne csodálkozzunk tehát, ha a való világról elképzelt képünk az idők folyamán új és új változtatásokon megy keresztül. Időtállóan igazak csak a tények, a kísérletek maradnak. A tények összekapcsolása már változásoknak van kitéve. Ezért nem is csodálkozhatunk, ha a fizika fejlődése kapcsán új és új összefüggésekre jöttünk rá. Könyvem ezt a harcokkal tarkított fejlődést kívánja az érdeklődőkkel megismertetni. Bepillantást adok a fizika tudományának fejlődésébe - a fizikusokon keresztül. Az Igazságot kutatjuk és néha szép Istenasszony formájában fel is tűnik ez előttünk, de mikor már azt hisszük, hogy a következő pillanatban elérjük, kisiklik kezeink közül és tovasiklik a messzeségbe. Ki tudja meddig tart ez a kergetés. Ki tudja véget ér-e valamikor is ez az Igazság megismerése utáni hajsza?...