Rádium és röntgen [antikvár]

Részlet a könyvből: A LÁTHATATLAN SUGARAK HATÁSA AZ EMBERI SZERVEZETRE A fény szemünk által válik láthatóvá, a hang iránt fülünk fogékony, tapintó érzékünk bóralatti idegvégződéseivel a melegséget érzi meg. Mindezt természetesnek találjuk, mert megszoktuk, s ha lenne oly érzékszervünk is, melynek révén villamos töltésekről közvetlen tudomást szerezhetnénk, akkor »a villamosság rejtélyei« és »a rádium csodái« sem volnának előttünk titokzatosak. A titokzatosság ingerét éppen ez érzékünk hiánya váltja ki bennünk, akik szeretnénk a természet láthatatlan erőiről valamelyes képet alkotni magunknak. A villamosságnak a vezetékdrótokon, a melegségnek a testeken át való terjedéséről még a hozzá nem értőt is némileg tájékoztatja az »áramlás«-ről alkotott kép, amenynyiben e jelenségeket úgy képzeljük, mint viznek csövekben való áramlását. E hasonlat tetszetős, hogy azonban találó-e, az egyelőre nem nyugtalanít bennünket; megelégszünk azzal, hogy e hasonlat a jelenségekről elvonja a titokzatosság fátylát és ezzel megszünik az a kellemetlen érzés, ami lelkünkben minden »megfoghatatlan« iránt megnyilvánul.