Sugárzó atommagok [antikvár]

A természettudományok története aligha mutathat fel még egy olyan, szinte a forradalom erejével ható, páratlanul élénk és gyorsütemű előrehaladást, mint amilyennek a jelen század eleje óta szemtanúi lehetünk. A tudományos és technikai fejlődésnek ezt a csodálatos periódusát a radioaktivitás felfedezése nyitotta meg és ugyancsak a radioaktivitás tartja mindmáig egyre magasabban felfelé ívelő irányzatban, meggyőző bizonyságul arra, hogy a radioaktivitás tudományos eredményei nem rekedtek meg a kezdeti sikerek népies ízű szenzációiban - mint ahogy a század első évtizedeiben némelyek gondolták - hanem nagyon mélyen áthatották és megtermékenyítették szinte az összes természettudományokat. Ma már nehéz lenne akárcsak hozzávetőlegesen is számot vetni azokról a természettudományos, sőt filozófiai eredményekről, melyek közvetlenül a radioaktivitásból vagy ennek nyomán sarjadtak ki, ellenben mindjárt az első pillantásra, melyet a radioaktív kutatásoknak messze szétágazó területére vetünk, azonnal szemünkbe ötlik két olyan hatalmas vívmány, mely a maga jelentőségében messze kimagaslik az összes többi tudományos részletprobléma és részleteredmény fölé. A radioaktív tudományos kutatásoknak egyik, igen nagy horderejű eredménye az, hogy megváltoztatták a kémiai elemekről alkotott felfogásunkat, a másik nagy eredményt pedig abban kell látnunk, hogy mély bepillantást engedtek az anyag belső szerkezetébe.