A havi és évszakos éghajlati előrejelzések elméleti alapjai és gyakorlati módszerei [antikvár]

BEVEZETÉS Tanulmányunkban azoknak a meteorológiai prognózisoknak az elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozunk, amelyeknek az érvényességi ideje tul van az időjárás determinisztikus előrejelezhetőségének az elméleti határán: egy hónapra vagy évszakra, illetve az éves időskálákra vonatkoznak. Ezeknek a prognózisoknak a célja az, hogy megkíséreljék előrejelezni: hogyan fognak különbözni a szóbanforgó idoszakon belül a légkör állapotának bizonyos jellemvonásai a légkörnek az ugyanezen idoszakon belüli szokásos viselkedésétol. "Szokásosnak" azt a viselkedési formát tekintjük, amikor a légköri állapotjelzőknek az adott időszakra vonatkozó átlagértékei megegyeznek az éghajlatilag várható értékekkel. Ilyenformán a feladat lényegében a légkör abnormális viselkedésének a prognosztizálását jelenti; azoknak az éghajlati anomáliáknak az előrejelzését, amelyeknek a bekövetkezésére egy meghatározott hónapban, évszakban vagy hosz-szabb időtávon belül számítani lehet. Ezért az ilyen jellegű prognózisokat éghajlati előrejelzéseknek nevezzük. A különböző tipusu meteorológiai előrejelzéseket illetően nem alakult ki egységesen elfogadott terminológia. Sokan a fentebb definiált feladatot a "hosszutávu időjárási előrejelzések" kategóriájába sorolják, az "éghajlati előrejelzések" fogalmát pedig abban az esetben alkalmazzák, amikor az éghajlatilag várható értékeknek a módosulása /tehát az éghajlatváltozás problémája/ kerül előtérbe. Ebben a tanulmányban mi inkább azt a nézetet követjük /Götz, 1982a/, miszerint az időjárás a pillanatnyi légköri állapotok időbeli sorozata, tehát egy időjárási jellegű előrejelzés az állapotváltozások várható alakulásának kronológiai rendjét, illetve az állapotjelzőknek egy meghatározott jövőbeni időpontra szóló értékeit adja meg. Ismeretes, hogy ez a feladat a turbulens légkör nemlineáris természete miatt két-három hétnél távolabbi időre már elvileg is megold-