A világegyetem II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből: AZ ESŐZÉSEK ELOSZLÁSA. OLVASÓINK bizonyosan nem úgy olvasták el ezt a könyvet, mint a regényt, hogy amikor három-négy fejezet múlva újra fellép egy alak, akit már elfelejtettünk, akkor utána kell nézni, hogy ki is volt ez a szerencsétlen? - Nem! Önök bizonyára emlékeznek még az első részben kifejtett tanulmányokra, amelyekben részletesen elmondottuk, hogy miképpen keletkezik eső a levegőben. Valóban, azzal már a víz körútjának első részét megismertük. Abba kellett aztán hagyni a tanulmányokat, hogy megismerhessük a talajt, amelyre az eső lehull és megismerhessük azt a térszínt, amelyen keresztül ismét belejut a tengerbe. Vissza kell idéznünk emlékezetükbe most, hogy az esőzés mindig felemelkedő légáramlások nyomán keletkezik. A felemelkedést okozhatja a felmelegedés folytán támadt cirkuláció, okozhatja valamily örvénylés, amely szintén felszállni kényteleníti a levegőt és végül okozhatják a hegyek, amelyeknek oldalán a levegő szintén felszállni kénytelen. Vizsgáljuk meg már most, hogy a hegyeknek a tulajdonsága lényegesen befoly-e a csapadék földrajzi elosztásába. Tekintsük meg a mellékelve bemutatott térképen a csapadék eloszlását. Sötétebb kék szín jelzi az esősebb területeket, nagyon világos kékek a száraz területek és fehéren vannak hagyva az ismeretlenek. A térképen nagyszerűen lehet látni, hogy a tengereken sokkal több eső esik mint a szárazföldeken, de az óceáni részeken, amelyeken ismerjük a csapadék mennyiségét, szigorúan feltűnik az a szabályos zónarendszer, amelynek eredetét a nagy földi cirkuláció szélrendszerében ismertük fel. Az egyenlítővidéki felszálló áramlás, meg az Atlanti óceán hatalmas örvényének óriási csapadékmennyisége azonnal feltűnik. Ilyen nagy, esős foltok a szárazföldeken nincsenek. Eszerint a tengerből elpárolgott víz legnagyobb része az ő körútját igen hamar befejezi, mert visszahullik a tengerbe.