Ásványhatározó [antikvár]

Részlet: BEVEZETÉS. Az ásvány a szilárd földkéregnek homogén alkotórésze; származására nézve szervetlen (anorganikus) eredetű, természetes képződmény — Ilyen értelemben tehát a szilárd halmazállapot, az egynemű felépítés, az anorganikus és természetes keletkezés az ásvány fogalmának meghatározói. Néhány olyan természetes anyagot, mely nem mindenben felel meg a fenti követelményeknek (higany, borostyánkő), szintén az ásványok körébe szokás sorolni, főkép azért, mivel ezek származás, illetőleg előfordulás tekintetében leginkább az ásványokhoz állanak közel. Az ásványok legnagyobb része kristály, ami azt jelenti, hogy az anyag törvényszerű rendben illeszkedő részecskékből van felépítve, és ez az ú. n. belső szerkezet a hordozója az illető test mindennemű sajátságának. — Amikor tehát a mai szemléletnek megfelelően vizsgáljuk a kristályos testek viselkedését, korszerű követelménnyé válik á fizikai sajátságok belsőszerkezeti alapjairól való tájékozódás is. Azonban e téren csupán a fontosabb, a felismerést megkönnyítő jelenségek magyarázatára szorítkozhatunk, mivel sem a hely nem alkalmas arra, sem a feladat nem azt tűzi ki célul, hogy a tárgykört kimerítsük, illetőleg az alapvető ismeretek részletezésébe bocsátkozzunk. Ami pedig az ásványi anyag meghatározásához szükséges módszerek és fogások elsajátítását illeti, gondoljunk mindig arra, hogy nem kvalitatív kémiai analízist végzünk, hanem természetes ásványok legjellegzetesebb sajátságainak kikutatása a feladat. Ezek a jellegzetességek fizikaiak és kémiaiak egyaránt s mint előbb említettük, a kristályszerkezetből következőleg szoros kapcsolatban vannak egymással. Másszóval a fizikai sajátságok kivizsgálására szolgáló fogások elsajátítása éppen olyan fontos, mint az egyszerű kémiai módszereké, vagyis meghatározáshoz csakis az összesített eljárások eredményei révén juthatunk. A kémiai sajátságok vizsgálatára vonatkozólag még annyit, hogy az ásványok a legritkább esetben (hegyi-kristály; izlandi-pát) állanak ideálisan tiszta, a vegyi formulában kifejezett összetételből. T. i. az ásványok a természetben sohasem egyedül keletkeznek, hanem mindig más (társ-) ásványokkal együtt jönnek létre. Ennek az a következménye, hogy kialakulásukkor a változatos összetételű olvadékokból vagy oldatokból több-kevesebb, a formulában nem szereplő alkatrész is bekerül