Ásványhatározó [antikvár]

Idestova csaknem 200 esztendeje annak, hogy Sopron környékén az erdőben egy pásztor a hideg őszi estén tüzet rakott. A tűz hosszan égett s a pásztor ugyancsak csodálkozott, hogy amidőn reggel fölébredt, a tűz még mindig parázslott. Nyájával tovább ment, majd néhány nap múlva újra visszajutott a tűzrakáshelyére. Nagy csodálkozással látta, hogy a tűz helye még mindig füstölög. Jelentést tett Sopron városának, hogy a határban égő hegy van. Máig is megtartotta ez a hegy az égő nevet, mert máig is Brennbergnek nevezik. Telt-mult az idő. Addig-addig jártak a soproniak ennek a „csodának" a nyomába, mígnem aztán 1759-ben megkezdték a hegy égő anyagának bányászatát s a kitermeli anyaggal tüzeltek. Így nyílt meg Magyarország területén az első szénbánya. Akkoriban persze nálunk még nem volt a szénnek valami nagy becsülete. Kellemetlen szagának tartották és csak ott tüzeltek vele, ahol az erdők mái nagyon gyéren adták a fát. Így aztán Brennbergben is csakhamar abba maradt a bányászkodás s csak mintegy 10 esztendővel később nyitották meg újra a bányát. Magyarországnak ez a legrégibb szénbányája még ma is üzemben van. A brennbergi bányászat tehát egy pásztor fölfedezésének köszönheti létét, Csaknem valamennyi szénbányánk ilyen természetes kibukkanások alapján váll ismertté: a környék lakói találták meg itt is, ott is a szenet. A szénen kívül azonban a Föld mélyéből származó nyersanyagoknak egész sorára is szükségünk van. Alig tudjuk elsorolni, mennyiféle nyersanyagot rejt magában a Föld, olyanokat, amelyek nélkül ma már el sem tudjuk képzelni életünket ! Ilyenek gyógyforrásaink is. Ezek legtöbbje is már évszázadok óta ismeretes. De azért még ma is megtörténhetik szerte a világon, hogy újabb meg újabb gyógyvizek válnak ismertté. Néha mélyfúrások fakasztják, máskor azonban nem a szakemberek fedezik föl ezeket a vizeket, hanem falusi emberek, akik nyitott szemmel járják községük határát. Érdekesen írják le az erdélyi Csíkszentimre határában levő Büdösfürdő fölfedezésének történetét. „Egy öreg pásztor legeltette ezen a vidéken a tehéncsordát s az egyik feltűnően kopasz kavicsos hegyen - ami szinte csodának látszott a dús füves területen - állingált s piszkálgatta azt a botjával. Érezte egyszer, hogy az egyik gödörben elkezd a lába feltűnően melegedni s különös sistergő, szortyogó hangot hallott a kövek közül kiszuszogni. Mindennap arrafelé járva, most már figyelte a különös helyet s egyszer az tűnt föl neki, hogy azóta, hogy ezt a rozsdás, iszapos helyet járja és ott sokat állingál, azóta hűléses lábfájdalmai elmultak."