Balatoni bazalthegyek [antikvár]

A pannóniai tenger eltűnése után a levantei korszakban élénk vulkáni tevékenység színhelye volt az a vidék, amely a Balaton és veszprémi partjaitól a Zala folyó völgyéig, a Kis-Magyar-Alföldig, illetőleg a Bakony-hegységig húzódik. Ez a terület a Balaton-felvidék. A Balaton-felvidék mind tájképi, mind földtani és ásványtani szempontból Magyarország egyik legérdekesebb vidéke. A pannóniai beltenger laza homok és agyag üledékei, melyek ma 300 m tengerszín feletti magasságban találhatók, a triászkorú mészkő- és dolomit-rétegekre rakódtak. Ezeket az üledékeket a tenger eltűnését követő sivatagi időjárás szárította ki. A Dunántúlnak ezek a fiatal harmadkori rétegei a nagyalföldi folytatólagos lesüllyedésben már nem vettek részt, azonban több helyütt sajátosan összetöredeztek és megzökkentek. Így jött létre a Balaton medencéjét alkotó horpadás és a Zala-völgye. Ezek a leszakadások hatalmas lávatömegeket préseltek a felszínre, hasonlóan a mediterránkori nagy leszakadásokhoz, melyek eltüntették a Dunántúl közepét elfoglaló ókori hegységet és feltorlasztották a Börzsön- és Dunazughegység óriási andezittömegeit. A Balatonvidéki vulkáni tevékenység eredménye nem andezit volt, hanem a kovasavban jóval szegényebb bazalt.