Földünk kincsei [antikvár]

Részlet a könyvből: A teremtés első napja. Ha valakinek meg akarnám mutatni a magyar föld minden kincsét és csodáját: - hova vezessem? A Kárpátok bérceire, az erdélyi havasok rengetegeibe, vagy pedig vezessem-e fel az új Magyarország legmagasabb hegyére, a 2805 méter magas borsai Horthy Miklós-csúcsra? Vagy kövessük honfoglaló őseink útját s látogassunk el a visszatért Kárpátalja erdőborította hegyláncaira? Itt mindenütt találunk valamit a magyar föld sajátosságéiból, de ami hazánk igazi lényegét teszi, azzal nem találkozunk. Sem a termékeny végtelen síkságokkal, a hegységek magas keretei között, sem a nagy folyók világával, az enyhe dombok és szőlők tündérkertjével, sem a világvárossal, amely most már méltán képviseli a magyarságot. A budai hegyekre fogjuk tehát vezetni vendégünket, a Svábhegyre, a Jánoshegyre, vagy még inkább az elbűvölő fekvésű Hármashatárhegyre. Szebb ez, mint a sokat látogatott Jánoshegy, mert itt édesen csendül fel a magány dallama. Csak itt, az egyedüllétben szólal meg titkos nyelvén a természet, a hegyek, a hatalmas körönd, a nagy Alföld, a búza és a pásztorvilág hazája, az ezüstös szalagú folyó s távolabb a dunántúli szőlők és erdők sokasága. Itt sötétlenek a Magyar Középhegység csúcsai is, amelyek mögött egyre újabb hegyláncok emelkednek, bányákkal és kőfejtőkkel, hogy elvezessenek a Kárpátok magasztos falaihoz. S itt terül el a szemünk előtt a csodálatos nagyváros is, melynek meleg forrásai szomszédságában hatalmasan fejlődő gyárvilág épült, magas kéményeivel s a kultúra sok egyéb csodájával. A Hármashatárhegyről a szem egy pillantás alatt körülfogja ezt a csodálatosan tarka világot. Sehol az országban nem találjuk együtt ily szép változatosságban az ország valamennyi kincsét, Mi mindent nem látott ez a hegy!