Kommunikáció térben és időben [antikvár]

Erdősi Ferenc 1999. április 19-én betöltötte 65. életévét. Ezzel a szikár mondattal kapcsolatban legalább két, az obligát közhelyeken túlmenő és az érintetthez személyesen kötődő gondolat juthat az ember eszébe. Az egyik az, hogy Erdősi Ferenc fantasztikus értékű, a magyar geográfia számos ágába integrálódott és azokat gazdagított, termékenyített (szerencsére még lezáratlan és biztosan tovább formálódó) életművet halmozott fel, amelyre e jeles alkalomkor visszatekintve talán még a kritikusságát csak önkritikusságának mértékével meghaladó, mindig tépelődő és elégedetlen Mestert is jóérzés töltheti el. Mielőtt e futó vendégként megjelenő érzés átadná a helyét a szokott szkepszisnek, leszögezzük a Mester helyett: ez az életmű terjedelmében imponáló, sokrétűségében egy nem is túl kis létszámú kutatócsoport spektrumával konkuráló, színvonalában férfias erőfeszítést igénylő és még így sem mindenki számára elérhető etalon, metodikáját tekintve pedig mindig megújuló, de pontosságát, korrekt voltát mindenkor értékként megőrző.