Küzdelmek a Fehér halál országában II. [antikvár]

A XIX. SZÁZAD a sarki kutatások terén igen nagy eredményeket ért el. Mikor Nansen híres útját befejezte, ismeretes volt már egész Grönland, a hatalmas Északamerikai szigetvilág, a Ferenc József-föld és a Szibériai-szigetek csoportja. Azonban még mindig igen sok kutatni való maradt. 1896-ban sem tudta pl. még senki sem, hogy az Északi sark körül szárazföld van-e vagy tenger. Még kevesebbet lehetett tudni a Déli sarkvidékről. A Nansen utáni időre, különösen a mi századunk első három évtizedére, tehát még igen nagy munka várt. A sarkok hősei azonban napjainkig csaknem minden nagy feladatot megoldottak. Peary, az első győző 1909-ben eljutott az Északi sarkra. Rövidesen rá Amundsen, majd Scott a Déli sarkra tűzték ki lobogóikat. Most már nemcsak gyalogosan és szánakon, hanem repülőgépeken és léghajókon is indultak expedíciók. Sajnos, a jéggel való nehéz küzdelem most se folyt le áldozatok nélkül. Sok derék férfiú teste maradt ott örökre a «fehér halál országában». Andrée, Scott, Albanov és Nobile szerencsétlensége éppen olyan megrázó és megdöbbentő, mint a régi sarki hősök pusztulása. A megpróbáltatások, a rettenes küzdelmek viszont éppen olyan nagy sarkutazókat neveltek most is, mint Parry és Franklin idejében. Csak egy dologban mutatkozik nagy különbség, abban, hogy most végre, sok százados küzdelem után, sikerült diadalt aratni a nehézségeken: Földünk két sarkán ott lengenek a müvelt népek lobogói.