Történeti földrajzi tanulmányok a Hernád-völgy területéről (18-20. század) [antikvár]

ANPFülitek X. 1. Adatok a Felső-Hernád-völgy történeti földrajzához (18-19. század) A 282 km hosszú, 5 436 km^ vízgyűjtő területű Hernád Szlovákiában, a Kecskehát-Király-hegy térségében ered. Több foirásága is van, ezek kb. 1 180 és 1 000 méteres magassági szintben erednek. A foiTásvidékről kilépő folyó, valamint a mellékágak völgyei érintik a Sztracenai-fennsikot, a Lőcsei-hegység déli részét, a Gálmusz északi peremét, a Feketehegyeket és a Kassai-hegység keleti nyúlványait, végül az egyre gyarapodó vízfolyás eléri az Alsó-Hernád-völgyet, s Abaújnádasdtól délre lép Magyarország területére. Ezt követően még valamivel több, mint 100 km tesz meg, mielőtt Ónodtól délre a Sajóba ömlene. A felső szakaszon végig eróziós (bevágó) tevékenység jellemzi, csak Kassa alatt változik szakaszjellege, ahol a hordaléképitő (akkumuláló) jelleg kezd dominálni. A folyó felső szakaszának a völgye és annak tágabb térsége változatos geológiai, geomorfológiai, klimatológiai, hidrológiai, nö-vényfoldrajzi és talajtani adottságokkal rendelkezik, sajátos ökológiai feltételrendszert biztosítva a területén élő emberek számára. A vidéken megjelenő ember a folyó alsó szakasza felől hatolt egyre beljebb a völgy magasabban fekvő, kedvezőtlenebb természeti adottságokkal rendelkező térszínei felé. A honfoglalást követő évszázadokban először az alsó szakaszon, majd egészen a forrásvidékig stabil településhálózat, s ezzel egy időben egy fontos közlekedési folyosó jött létre. Frisnyák S. szerint a Felvidék keleti felének humanizációja jelentős részben ezen a közlekedési folyosón zajlott (Frisnyák, 2005). A Hernád-völgy később is fontos szerepet töltött be a Kárpát-medence földrajzi munkamegosztásában, és az anyagi javak cseréjének a biztosításában. Az eltérő természeti adottságú nagytájakat (Alföld, északi hegységkeret) összekötő völgy települései - differenciáltan - igyekeztek kihasználni a kedvező helyzeti energia nyújtotta előnyöket, s a helyi energiák, valamint a mindenkori társadalmi-gazdasági viszonyok kereti között szervezték saját életüket. A 18-19. században a Felső-Hemád-völgyben' valamivel több, mint negyven település állt (néhányukat később összevonták). Ezek egy része Szepes vármegyéhez, más része Sáros és Abaúj(-Toma) vármegyékhez tartozott (1. ábra). Többségükről az első írásos feljegyzések a 13-14. századból maradtak fenn, földrajzi szempontból értékelhető adatokat azonban csak elvétve találunk, egészen a 18. századig. A települések többségét érintő, teljes körű és használható adatsort pl. csak az első magyarországi népszámlálás (1784/87) adataiból tudunk ösz-szeállítani. Ebből kiderül, hogy - Igló és Szepesolaszi^ népességén kívül - közel 26 000 fő lakott a folyó menti településeken (az említett két település adatai hiányoznak). Ha Igló és Szepesolaszi korabeli népességszámát kb. 9 000(?) főre becsüljük, akkor összesen mintegy 35 000 lakosa lehetett a 42 településnek. A Hemád-völgy alsó (magyarországi) szakaszán megközelítően ugyanennyien éltek akkor (34 170 fő). Az egyes települések népességszáma meglehetősen differenciáltan alakult. A lakóhelyek 33%-ában 300 fő alatt volt a lélekszám, s mindössze 12%-ában haladta meg az I 000 főt. Legnagyobb népességű a korabeli Kassa városa (7 590 fő), míg Leszkaványban mindössze 122 főt írtak össze. Nagyobb népességtömörülés Igló és a forrásvidék, illetve Kassa 1 Felsö-Hemád-vöIgy alatt a forrásvidék és a mai országhatár közötti völgyszakaszt értem. 2 Mivel a vizsgált települések némelyikének három különböző nyelven használatos neve is volt, az egyértelműség biztosítása érdekében a településneveket történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914" című munkában közöltek szerint használom.